Lélekmorzsák
|
Érdekes a szeretet és az áldozat közötti kölcsönhatás. Minél többet áldozol, annál inkább szeretsz; minél jobban szeretsz, annál többet áldozol. Dora Rappard |
| Igazságot a népnek |
|
|
| Írta: Nagy Ernő | |
| 2007.01.24 [15:02] | |
|
A német bibliafordítások száma nem csekély. Ott van a szöveghű Elberfelder - eléggé döcögős nyelvezetével "tapad" az eredeti szövegekhez. Vagy a - persze, már többször átdolgozott - Luther-fordítás: egy lingvisztikai műkincs, a német nyelvi egység katalizátora. Aztán vannak könnyed, a mai hétköznapi nyelvezethez közel álló fordítások is, amelyekbe a fordítással együtt nagymértékben már az értelmezés is be lett építve. Ez csak a spektrum szélességét, vagy ha úgy tetszik széleit hívatott felmutatni, amelyen belül természetesen nagyon sok egyéb fordítás fellelhető. Aztán másfél éve jelent meg a sorból jócskán kilógó "Volxbibel" (Népbiblia), amely nem csak címében, hanem teljes egészében nyócker nyelvezetű. Aki azt gondolja hogy ezzel minden igény ki lett elégítve, az nagyot tévedett. Létezik ugyanis még egy "piaci rés", amelyre betörni a Német Evangélikus Egyházhoz tartozó körök érezték magukat elhívatottnak. 52 tudor (és tudornő!) öt éven át egyházi finanszírozással megalkotta Kolumbusz szentírásos tojását: "Die Bibel in gerechter Sprache" (Az igazságos nyelvezetű Biblia). A lényege az, hogy megpróbál mindenkivel szemben igazságos lenni: nőkkel (elsősorban, a feminista vakolat rikít az egész műben), külföldiekkel, más nemzetiségűekkel, hátrányos helyzetűekkel - csak épp magával a Biblia mondandójával nem. Az egész felhajtás mottója akár ez is lehetne: a fordítás (vagy inkább ferdítés?) legyen igazságos, nem helyes. Néhány példa ízelítőül, szabad fordításban: A "Miatyánk, ki vagy a mennyekben" (Máté 6.5) így, hímsoviniszta hangzású. Ezért Jézusnak most már így kell kezdenie az Úri imát: "Isten, te aki atya és anya vagy a mennyekben". Jézus ezt az imádságot természetesen a tanítványainak és tanítványnőinek tanította. Majd később vitatkozott a farizeusokkal és farizeusnőkkel, az írástudókkal és írástudónőkkel - hogy ez történelmileg bizonyítottan nonszensz, az a fordítókat nem zavarja. Fő, hogy politikailag korrekt. Maga az Úristen sem fér már bele az igazságos Bibliába. Az "Úr" ugye hímnemű (a németben még a névelő is ezt jelzi), tehát helyettesíteni kell. "Én vagyok az Úr, a te Istened" (2Móz 20,2) most lágyabban, nőiesebben hangzik: "Én vagyok a te istenséged..." (amelynek a német névelője "die", tehát nőnemű). Máshol olyan is előfordul, hogy az Úr helyett Adonáj, Itt-vagyok, a Név, vagy egyszerűen Ő áll (de németül, és így: Sie Er - nőnem-hímnem, együtt!). A Biblia "nőstényesítése" talán a legfőbb ismérve az új fordításnak. De egyéb gyöngyszem is előfordul. Úgy általánosságban olyan nincs, hogy zsidó ott, ahol ez kritikával társul. "Más zsidó emberek" belüggyé tompítja a passzusokba évszázadokkal később beleértelmezett antiszemita felhangot. A hagyománnyal sincs gondja Jézusnak, a Hegyi Beszédben az "... én pedig mondom néktek" helyett a Mester ma sokkal visszafogottabb: "én ma ezt így értelmezném...". Nos, erkölcsi dolgokban is engedékenyebb az (i)gazságos Biblia. A tízparancsolat már nem tiltja a paráznaságot, hanem csak arra kér, hogy ne sérts partneri kapcsolatokat. Ja, és a pacifisták is tapsikolhatnak: a lukácsi leírásban a mennyei seregekből (a görög nyelvezet valóban hadseregre hajaz) most már mennyei énekkar lett. Békesség a mennyben az angyaloknak. Az egyértelmű vesztese a fordítási orgiának maga az ördög: ő maradhat nyugodtan hímnemű (der Teufel). Vagy lehet, hogy úgy gondolták, ez a kompenzáció a nőnemű pokolért (die Hölle)? Ördög tudja. Vagy ezek után még ő sem. Ha valaki eddig sajnálta, hogy nem tanult meg németül, íme, ennyi vigasza legyen: az életben nem leselkedik rá az (i)gazságos Biblia olvasmánya. És kárörvendhet: a németek saját derdiedas-ukba gabalyodtak bele. Eddig mi nem értettük. Most úgy tűnik, lassan már ők sem. |
| < Előző | Következő > |
|---|


A politikai korrektség követelménye és a vele járó sajátosságok már rég elérték az egyházakat. Most viszont akkora csavart kapott az ideológiai fűszerezettségű újítási düh, hogy Luther Márton forog a sírjában. Ami pedig nekünk, magyaroknak külön szép (kár)öröm: a derdiedas visszaüt, és a németeket csapja nyakon. Az ördöggel pedig az ördög sem foglalkozik.